Tandori Dezső: Ahogy egy összeh...

Kafka:

„…ha meglátogathatsz egy jóbarátot”

Ahogy egy összehányt konyhára ráhül
a délelőtt,
ahogy 40-es fényben egy levált fül
hever egy földrevert lábos előtt,

vagy rizsszemek, barnán, a lefolyóban,
kávészínben, forogtak már gyomorban,
hígabbja az egésznek lenn ragad
a linóleum és rései alatt,

ahogy ez mind hasonlít és ahogy nem,
s ha tudnám,
ki mire jutván
van így, én is voltam, s hogy ott lenn

– lenn a bűvszó? – hevertem
a mosogató tövén, összetörten,
teljes öntudatlanul-öntudatlan,
de ahogy egy veréb is más tudatban

él meg szobát,
fali képet, időt, rádióhangot,
nézem az összehányt konyhát, borongok,
hogyan is tartok, s merre, át.

De nézzük inkább, miből élünk.
Ráérzünk, nézünk, odábblépünk.
Nem áruljuk el kilétét s kilétünk,
Na ébredj, jóbarát.