A mogyoró vagyok. Fakó, puha kis állat
lakott szivemben, és rágcsálta falait.
Keresztül fúrt sok láthatatlan fürge járat:
üresség lettem, mely nem kérdez s nem panaszkodik.
Hagytam magam. És bensőm szerte-dúlva
e nem-látható kukac felfalta szívemet.
Azt hittem, mit sem rejt már testem barna burka:
de megkopogtat most egy gyermek játszi ujja,
s a Semmi zeng bennem! zengek! énekelek!
[fordította Végh György]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése