Felaprózódó örökkévalóság
minden-egy pillanat,
minden Egy, és szertehull: bakarózsák,
kovászos uborkák, s a hallgatóság
a szónok pörölyszavai alatt.
A felaprózódó: örök. S öröklét
csak apróján lehet.
Az óra mutatójával pörölsz még,
és minden messzi-vágyad már fölösség,
az Örök csak ez: nincs több lehelet.
II. Késő
Oly soká késik, hogy aztán a Késő
marad belőle, késél ez, sehol.
És az emlékezet csak visszavéső
igyekezet, mint egy kutya, lohol,
s az egész terebélyesség csahol;
némul. Mint egy fa, terebélye, intés,
de oly teljes, hogy semmit sem jelent,
és a jelentés csak kiteljesítés,
semmi Értelme se alant, se fent,
s a Büntetés mint Megkönnyebbülés jő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése