Orbán Ottó: Tenger

Tíz éve még az udvaron
özönvíz giz-gazaival a gyom
ragyogott mint egy süketnéma tenger.
Azóta fölszívódott a történelemben,
s a dudva-Hirosima sebhelyes pofáján
egy „kettes mintájú” családi ház áll
rém-metszetekkel és cigányzenével;
kommentároktól ótvaros az éter,
miközben egy őstörténet lezárul –:
(félkészen áll a szerszámkamra hátul) –
és inas-csontos tengeralattjáró
fölmerül egy marék nyomor a sárból,
hogy lássa, minden a helyén, a szajha csillag
most is az üres egekbe kacsintgat,
hol megváltás helyett csak annyi történt:
kijátsza az idő az ősi törvényt
s eszményi tőkéjét, Júdás mennyei bátyja,
egy nyári nap rézfillérére váltja.