Somlyó György: Mese arról amiről nem mesélünk

          Ha egyszer mindazt elmondanám
amit a testemről tudok
          Amit csak én tudok az emberi testről

          A gondolatok és váladékok
követhetetlen cseréit a nyálkahártyákban
          Kamasz-impotenciák meddő szívdobogásának
kései tombolását a hirtelen hajnali tachycardiákban

          Hogy miféle sejt-akceptorok és -donátorok
között megy végbe bennem
milyen intermedier érzéseken át
          az indulatok lebontása és felépítése
hogy a következő percben is élni tudjak

          A célok és kudarcok egymásraépülő távolságainak
          a lehetőségek és tilalmak gátlások és kompenzációk
kitörő fényeinek és szűkölő homályainak
kiegyenlítésére kifejlődő akkomodációt és adaptációt

          Az élősdi gombák burjánzását
mint a lélek fáradtságának absztrakt festészetét a bőrön
          az emésztés ezer-interferenciájú izom-hullámzásának
a napi szerelem által meghatározott differenciálegyenleteit

          Gyönyör-hiány és sav-túltengés kényes arányát
          A metafizikai bizonytalanság röntgen-árnyékát a duodenumon
A maguk-demiurgosza félelmek autogenezisét
a szervek televényében – még-rémület-teremtőbb rémületükre
          Megidézett kisérteteim kisérteties megtestesülését

         Egy titkon elcsontosodott izom-köteg
tompa idegen-érzésének a vegetatív idegrendszer
         minden útszakaszán előidézett karambol-sorozatát

A szellemi felismerések csodálatos meghosszabbodását
         az önmagán túlnövő férfivágyban
         s hogy ama törékeny edények
         vérrel való töltekezésének
milyen babonák beidegzések emlékek és felelősségek
         az arctalan Ganümédészei
         a szerelem terített asztalán

Szervezetünk sarlatán auto-terápiáit
amik a népi tapasztalat millió évét
sürítik egy élet millió percébe
         alkatunk őrangyalának
         és alkatunk villás ördögének
         harcai közt

A költészetet nem egyvalakinek hanem mindenkinek
kell művelnie –
mondotta Lautréamont.
Az orvoslást nem egyvalakinek hanem mindenkinek
kell művelnie –
mondja Hippokratész majdani utóda.

          A folytonos szervátültetéseket
melyek vakmerő sebészek vér és szike nélkül
történnek közöttünk szakadatlanul
          Hány öntudatlan és névtelen donornak
          köszönjük naponta mindennapi életünket
Ó immun-szupprimens szeretet

          Ha csak egy szívvel születek
ahogy minden eddigi medicina tanítja
semmi értelme se volna az életemnek
          Hánynak az utolsót rángó szivét pótoltam a magaméval
          S hányan pótolták már az enyémet
bemosdott asszisztencia és kompúter-ceremónia nélkül

          A mai műszereinkkel nem konstatálható
          kiszámíthatatlan heteromorfózisokat
amelyek nemcsak primitív kétéltűeken
          rajtunk is megesnek
egy eddig ismeretlen anatómia és biológia
          görbe terei közt

          S hogy hány meg hány
          soha be nem vallott
          soha nem észlelt
          tünet-csoport
          jelöli ki
új zsigerek mirigyek hormonok biztos helyét
          mint a még nem ismert elemekét
a periódusos rendszer előre kész rovataiban

          Ha egyszer mindazt elmondanám
amit a testemről tudok

Ha egyszer mindenki elmondaná
          amit csak ő tud az emberi testről