2010. március 6., szombat

Percy Bysshe Shelley: Ozymandiasz

Távolról jött utazó mondta nékem:
két roppant kőláb áll a sivatag
mélyén; mellette, félig a fövényben
feje; sivár homlokán ott maradt

gazsága; ajka szemtelen fölénnyel
vigyorog; jól látta ura kaján
lényét a szobrász, ki rég halott, mint e
tört mű modellje. És talapzatán

az írás: „Ozymandiasz vagyok,
a Nagy Király; nézzetek műveimre,
s essetek kétségbe, hatalmasok.”

De körben, a kolosszus törmeléke
körül nincs semmi; semmi; csak lapos,
meddő homok nyúlik a messzeségbe.

[fordította Faludy György]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése