Keresztesi József: Az ezerarcú

Középkorú szőke asszony voltam,
házi likőrrel kínáltalak.
A hajadba túrtam, rád leheltem,
egyszerre volt édes és émelyítő.

Nagy testű barna kutya voltam,
a szürkületben sárga szemmel,
halkan morogva futottam melletted
a léckerítés túlsó oldalán.

Foncsorhiba voltam a tükrödön,
sötét moccanás a hold függönyén,
gyors borzongás, elrebbenő árny
a látómeződ perifériáján.

Tejüveg fénye a lambérián,
meztelen talp a linóleumpadlón.
Én voltam a hallgatag,
barátságos tiszt a sorozóbizottságban,
akivel - úgy képzelted - talán szót lehet érteni.